Kedvencek II.

Ma a kedvenc samponomat szeretném nektek bemutatni!

Először is a hajamról: 

mivel mindig is azt vallottam,  hogy addig kísérletezzen az ember a hajával, míg fiatal, elég sok mindent kipróbáltam. Szüleim kiskoromban valamiért mindig rövidre vágatták a hajam, sűrű, tömött fufruval. A fényképeken aranylóan csillog, tényleg jól állt az arcformámhoz (kerek, mint egy labda), aztán egyik nap, mikor iskolába igyekeztem, kábé 8 éves lehettem, és illedelmesen köszöntem a mellettem elhaladó két "bácsinak". Erre az egyik fennhangon megkérdezte a másikat: "ez most fiú volt vagy lány??" Bár akkoriban persze nem foglalkoztatott soha hogy milyen a hajam, ez már akkor is rosszul esett. Emellett mindig is irigykedtem a legjobb barátnőm hosszú hajára, ami ha futottunk, mindig "lobogott". Így nekem is kellett lobogó haj. 

Elkezdtem növeszteni, 10 éves koromra már össze is tudtam fogni a hajam. Innen egyenes út volt az út a derékig érő hajig. 14 évesen alig vártam, hogy új iskolát kezdjek, új városhoz, új iskolához pedig új frizura dukált, levágattam a derékig érő hajam igazán rövidre. Biztosan emlékeztek még arra a trendre, ahol a frizkó eleje kb fülig ért, hátul pedig teljesen picike, zselével tüskésre beállított volt. Na, én is úgy néztem ki. :) 

  Szerencsére hamar észhez tértem, és újra el kezdtem növeszteni. 2-3 év múlva újra hosszú/félhosszú hajjal hódítottam. Közben elkezdtem kísérletezni a színekkel is. Először színezőkkel próbálkoztam. Voltam vörös, aztán szőke melíros, amit persze otthon, anyukám és nővérem dobott nekem össze. Sokszor eszembe jut, hogy újra ki kellene próbálni, a régi képek ha előkerülnek, mindig mindenki megjegyzi, mennyire jól állt. (és szerintem is). A főiskola alatt újra próbálkoztam a vörössel, amit persze nem tudtam kiszedni a hajamból, sokáig háromszínű hajjal szaladgáltam Szörnyűen hangzik, de igazából szerintem még jól is nézett ki. :D

  A mai állapot: hosszúúú, egyenes, barna haj. Festem, mert eredetileg elég szürkés- hideg barna, de jobban tetszik a meleg- aranylóan fénylő hajkorona. 

És a lényeg, a kedvenc samponom:

Úgy gondolom, hogy a hajápolásban a legfontosabb dolog, hogy megtaláljuk A sampont. Nálam az a legfontosabb, hogy két hajmosás között a lehető legjobban nézzen ki a hajam. Gyorsan zsírosodik, már réges-rég belenyugodtam, hogy maximum 3 naponta meg kell mosnom, de nagyon nem mindegy, hogy abban a 3 napban hogy néz ki. Így szoktam hordani a 3 napban: első nap lehet kibontva, a második nap valamennyit feltűzök belőle, a harmadik nap pedig összefogom.

RENGETEG sampont kipróbáltam, nemrég találtam egy olyat, ami ebből a szempontból egyenlőre verhetetlen. Róla lenne szó:

 Alverde Men mit Beer

Igen, férfiaknak ajánlott, sörös sampon.  Továbbra is 3 naponta mosok hajat, de még a  3. napon is hordhatnám kibontva, egyáltalán nem lenne gáz. A Krémmániának köszönhetem, ott kutakodtam sampon után, és megtaláltam Őt. :) A DM-ekben lehet beszerezni, és nem is olyan olcsón: 699 Ft-ba kerül egy kis flakon.

  A hatása tehát engem meggyőzött. Ami bibi viszont vele: az illata. Igen, pasiknak készült. És sörös. Pasiszaga van. De no problem, a balzsammal máris el lehet fedni az illatát. Mert hogy ez a másik bibi: muszáj utána a balzsam, szilikon mentes samponként ugyan nyikorgósan tisztává teszi a hajat, kicsit sprőddé, gubancossá válik. Az én hajammal eddig minden szilikonmentes sampon ezt tette, de mint mondtam, egy jó balzsam újra csodás állagúvá tudja varázsolni a hajat. 

És most meséljetek Ti! Melyik a kedvenc samponotok? Volt olyan, ami egyáltalán nem vált be? Ti mindig szoktatok balzsamot használni?

Petra